Álfablótról pár szó

Álfablót – áldozat az elfeknek

 

Az északi pogány hagyományok szerint Álfablótnak nevezett ünnep – a tündéknek való áldozat. Ez egy ősz végi ünnep volt, de figyelembe kell venni, hogy skandináv őseink számára az ősz nem számított évszaknak. Volt tavasz, rövid nyár és nagyon hosszú tél. A betakarítási időszak vége után, amikor az összes termést learatták, és az állatok is jól laktak, eljött az ideje, hogy bemenjenek a házba. A hosszú tél és a zord időjárás arra kényszerítette az embereket, hogy bezárkózzanak. Ahogy a természet aludt a tél hideg köpenye alatt, minden madár abbahagyta az éneklést, és halálos csend borult a világra, úgy az emberek is visszahúzódtak otthonaikba, és átteleltek. Zárt térben, a tárolt élelmiszerből táplálkozva éltek túl.

A pogányság igazi lényege az élet ünneplése; a család és a közösség jólétének elősegítése közös munkával. Minden egyén fontos szerepet játszik a közösség jólétében. De az Álfablót más ünnep, nem olyan, mint a többi blót vagy más pogány ünnepek és ünnepségek. Ez egy kis ünnepség, amelyet egy személy vagy egy család/közösség rendezhet. Minden család tanyáján helyi ünnepség volt, a családfő felesége, a háziasszony tartotta. Ezen az ünnepek idején nem fogadtak távoli idegeneket a birtokuk közelében, mert ez egy magánblót, egy magánáldozat, egy pillanat, amelyet megoszthattak az ősökkel, és tiszteleghettek nekik a sírhalmoknál. Ünnep, amely az emberek által a már halott családtagok iránt érzett különleges kapcsolatra és szeretetre összpontosít.

 Ez az ünnepség nemcsak az ősök tiszteletére szolgál, hanem mindenféle más szellem, például az elfek és a Landvaettir (a föld szelleme) tiszteletére is. Az elfeket szellemeknek tekintik, akik szorosan kapcsolódnak a föld termékenységéhez, de kapcsolatban állnak a halottakkal is. Szellemi erő forrásai, és rajtuk keresztül kommunikálhatnak az emberek a halottakkal és az istenekkel.

A elfekbe vetett kelta hithez hasonlóan a skandináv/germán népek is azt hitték, hogy mindig nagy hatalmú entitások veszik körül őket az egész országban. Istenek és istennők, szárazföldi szellem/Landvaettir, Alfar (elfek), Duergar (törpök), ősök, trollok, Huldrefolk és így tovább. Minden entitás itt élt a földön, fákon, sziklákon, patakokon, állatokban stb., és segítette az embereket a mindennapi szükségleteikben, a hétköznapi életben. Segítenek abban is, hogy útmutatást és bölcsességet adhassanak, vagy egyeseknek segítséget nyújtsanak mágikus művekben. Az emberek szoros kapcsolatban éltek ezekkel a spirituális entitásokkal, és a kapcsolatok és a barátság mindkét fél között rituális cselekvések sorozatán keresztül jött létre. A legfontosabb szertartás vagy ünnep ebben a kérdésben az Álfablót volt.

Az Álfablót a Téli éjszakák /Vetrnætr (a téli szezon kezdetét jelentő három nap) alatt vagy után tartották . Ennek az ünnepnek/áldozásnak az volt a célja, hogy segítse a résztvevőket a tanyájukat körülvevő helyi szellemekkel való kapcsolatteremtésben, és a kölcsönös bizalom, tisztelet és támogatás kapcsolatának kialakításában velük. Mint mondtam, ezekben az időkben idegeneket nem engedtek a tanyák közelébe. Feltételezhetjük, hogy tudjuk, miért nem fogadták szívesen az idegeneket, és miért volt helyi családi dolog ez az ünnepség, mert akik nem a családhoz tartoztak, és nem álltak szoros kapcsolatban az elhunyt családtagokkal, azoknak semmi köze nem lehetett az egyes családtagok saját ősei iránt érzett érzéseihez. Természetesen manapság ezt már kisebb közösségek is együtt ünneplik, azaz tágult a kör.

Az idegeneknek a saját otthonukban kell lenniük a családjukkal – ez volt a fő szabály. A skandinávoknak tulajdonuk nem csak az otthonuk és a farmjuk volt, hanem az a hely is, ahol eltemették halottaikat. Az ingatlanon belül épült a család sírdombja. Úgy tartották, hogy a halottak szellemei időnként a temetőik közelében vándoroltak, ezért az Álfablót idején az ünnepséget is a sírdomb közelében vagy tetején tartották. Fontos volt az elhunyt családtagokkal fenntartani a kötelékeket, mert az élők egyszer majd csatlakoznak hozzájuk.  

Ezt az ünnepet ma is sok helyen tartják. Ma bárkit meghívhatsz, akit akarsz, mert ennek az ünnepnek a fő célja, hogy kapcsolatba kerülj a Föld Szellemeivel, és az Őseiddel. Például Izlandon az emberek még mindig tisztelik a lakóhelyük helyi szellemeit, és megkérdezik tőlük, hogy építhetik-e otthonukat a környéken, mert előfordulhat, hogy az emberi jelenlétet ilyen helyeken nem fogadják szívesen a Föld helyi szellemei. .