Lehet fejlődni/célt elérni szenvedés nélkül is…..?

Nagyon sokszor hallom szertartások és „spirituális” körökben azt a frázist, hogy nem kell szenvedni a fejlődéshez… Nem török általánosságban pálcát efelett, nem az én tisztem, csak a véleményem sarkalatos erről….

Nézzük az Isteneket, vagy a megvilágosodottakat. Odin…. A fél szemét adta a tudásért, 9 napot volt a Yggdrasilra „szögelve” a Gungnirral. De a keleti, illetve közel keleti, bibliai eredetű hitek között is az az egyik fő vonal, hogy XY a fájdalma, szenvedése által jutott egyről a kettőre, érte el célját, világosodott meg. Itt fel lehet tenni a kérdést, hogy kik vagyunk mi hozzájuk képest, hogy ezt megpróbáljuk megúszni és a kényelmesebb utat keresni?

Ha valaki sportolt, akkor tudja, szenvedés nélkül nincs eredmény, De ez igaz azokra is, akik iskolázottságban mérik a sikert. Azaz egy-egy sikeres diploma megszerzése is szenvedések útján történik. Mert a szenvedés és a fájdalom az, ami szükséges a valós fejlődéshez. Mert a szenvedés, a kényelmetlenség, a fájdalom nem a rossz dolgok halmazába tartozik. Ahogy a tűz sem jó vagy rossz. A cél kérdése, hogy mit szolgál?

És a lelki utakra, spiritualitásra visszatérve vagy a szertartásokra. Ha egy lelki út során azt nézed, hogy lehetne ezt könnyebben is, kényelmesebben is, akkor mennyire erős az eltökéltség a változásra, mennyire él benned a szándék, ha ilyen apróságokat kerülsz, mint a komfortzóna átlépése? Semennyire, azaz valószínű nem valós célod a változás elérése, hanem van valami nagyobb akadály előtted a változás előtt, amit lehet kényelmességnek, lustaságnak hívni vagy pusztán jelen helyzeteden annyire nem is akarsz változtatni. Ugyanez szertartásoknál (azoknál, melyek nem megemlékező szertartások, hanem valami célod van velük, legyen az  akár gyógyulás, akár fejlődés, akár csak erő kérése), ahol azért a szenvedésnek, a komfort zónádon való átlépésnek jelentősége van az Istenek felé. Ha neked nem fontos, nekik miért legyen az alapon? Ha te a könnyebb utat keresed, a kényelmet (ne fájjon, ne szenvedj, ne legyél koszos, ne fázz, stb), akkor Ők odaát mit fognak gondolni? Mennyire fognak segíteni? Semennyire… Hisz, mint az előbb írtam, neked sokkal fontosabb a saját kis komfortod, mint az, hogy kilépj belőle.

Ezek fényében számomra mindig furcsa, amikor azt hallom valahol, hogy nem kell hozzá szenvedned, Tényleg nem kell…. Ez igaz. De ebben az esetben fejlődnöd, gyógyulnod sem kell. Nem is fogsz sajnos. És, hogy mennyit kell szenvedni? Ez mindig céltól függ. És attól, mennyit adsz még bele.

Tehát ha működő dolgokat akarsz, akkor ezeket a tanításokat, hogy ne szenvedj, nem kell szenvedni, kerüld el messzire. Az nem fog előrébb vinni, maximum szinten tart. Mármint azon a szinten, ahol jelenleg tartasz. Sőt, ezt is csak jó esetben. Hisz ha azt vesszük, hogy te szeretnél Tőlük valamit, de ők azt látják, annyira te sem akarod, akkor később is így fognak hozzá állni.

Harcolj, küzdj, szenvedj, fájjon, azaz fejlődj! És bizonyíts a fejlődésed érdekében. Nekik és magadnak….