Miért tűnnek el az Istenek?

Kicsit provokatív cím, de nagyjából takarja azt, ami bennem leledzik per pill. a szertartások és áldozatok kapcsán. Hogy jól gondolom e vagy sem, majd Ők eldöntik…

A mai világban, mikor már nem kell az élelemért harcolni a világ jó részén, amikor jólét van, az emberek természetes módon fordulnak el az isteneiktől ezáltal elfeledve őket. Természetes és magától értetődő folyamat, mondhatni az élet része. Ez a maga módján rendben is lenne. Viszont ez magával hoz olyan dolgokat, amik kérdőjelesek, legalábbis számomra. Aztán lehet valaki másképpen látja, főleg akiket érint, de ha végig olvasod ezt, lehet látni fogod, miért gondolom úgy, hogy ennek az egyet nem értésnek is ez az oka.

Bármilyen hitet követőembercsoportot nézünk, sajnos ahogy az élet is egyre könnyebb lett, úgy a hitben is azt keresik az emberek, hogy minél egyszerűbb legyen, gyorsabb, kevesebb ráfordítással, de persze az eredmény ugyanakkora legyen, mint ha mindent beleadtak volna. És persze ezt hajlamosak maguknak is megmagyarázni, hogy de hát az Isteneknek ez is elég, sőt, azok számára is ezt adják tovább, akik frissen kerülnek bele egy-egy hitbe vagy lépnek egy-egy útra. Ez a megmagyarázás sokszor addig megy, hogy elkezdenek dolgokat kitekerni, a maguk nézőpontja szerint tekergetni. Na jó, az igaz, valahol mindenki ezt teszi. 😊

Szóval könnyű világot élünk ezáltal a hitünk is könnyű lett, de mi azt várjuk, hogy az Istenek ugyanúgy figyeljenek ránk mint akkor, amikor az emberek még szinte szó szerint harcoltak a kegyeikért. Annak idején egy áldozat mit jelentett? Van ahol egy ember életét áldozták fel ( nyugi, nem ezt kellene visszahozni 😊 ), van ahol állatét, van ahol a termény jelentős részét, van ahol saját magát de nem mint élet szó szerint, hanem a cselekedet szintjén. Pl megtett olyan dolgokat, amit anno sosem. Pl mezítláb megmászni egy hegyet, mindent félretéve megfaragni egy szobrot, vagy bármilyen módon kilépni egy komfort zónából. Mert ezeknek volt értéke. A termény vagy jószág esetén a falu megélhetése, a cselekedetek esetén meg a saját áldozatvállalása.

A szertartások szintjén is így működött. Ha volt egy szertartás, arra készültek, abba energiát fektettek bele, annak voltak írott és íratlan szabályai, amit mindenkinek be kellett tartania és ebből nem is volt vita, hisz mindenki tudta, „mi a tét”. És működtek a dolgok. Nem véletlen ezek voltak az első sorban akkor, amikor arról volt szó, hogy el kell törölni a hiteket, mert más hit fontosabb. Vagy magába olvasztotta, de ez megint más történet.

Szóval mi megy ma?

Áldozatnak tekintenek utat járó emberek egy almát, egy gyertyát, egy füstölőt. De ez miért lenne az? Mit áldoztál fel? A megélhetésed nagy részét, ami tényleg áldozat? Vagy az energiád nagy részét amikor meggyújtasz egy füstölőt vagy gyertyát? Esetleg kiléptél bármennyire a komfortzónádból a cél érdekében, amikor bementél egy boltba 150 forintért megvenni egy szalagot/mécsest/füstölőt?

Hogy készülsz ( ha készülsz ) egy szertartásra? Vannak belső folyamatok és rákészülés előtte? Teszel bele bármilyen energiát? Hozol érte bármilyen áldozatot? Vagy csak odamész, de csak akkor ha süt a nap, ha szép az idő, ha éppen ráérsz, stb… és gyorsan túlleszel rajta elhitetve magaddal, hogy te most aztán megcsináltál egy szertartás, áldoztál az isteneidnek?

A rossz hírem az, hogy ha ezek igazak rád, akkor te is csak elkényelmesedtél és valójában nem is igazán akarod elérni a célodat, hisz kifogásokat találni, könnyebb utat keresni mindig is egyszerűbb lesz. Hisz nincs igazi tétje a hitednek. Azért hozzá teszem ez akkor nem is baj, ha cserébe nem is vársz semmit!

Egy áldozat az legyen áldozat! Áldozz fel valamit, ami fontos neked. Hisz ez a lényege. És nem feltétlen anyagiakra kell gondolni. Hanem lehet a „szenvedésed” is, amikor a komfortzónádon kívül vagy, lehet a munkád, aminek a súlya azért tükrözze a célod. Egy szertartás meg legyen számodra szertartás, készülj rá, vedd komolyan és tegyél meg érte mindent, hogy részt vehess rajta. Az Istenek amúgy jó fejek. Loki szeret akadályokkal meglepni, hogy kiderüljön, mennyire is komoly a szándékod. Hopp, egy telefon egy ismerőstől, hopp, egy kis eső, hopp egy kis kedvetlenség… Ezek mind mind csak tesztek, hogy mennyire is akarsz részt venni rajta. Feleslegesen Ők sem szívesen pazarolják az energiájukat, hisz van dolguk elég. 😊 Persze ok, aztán ezt meg lehet magyarázni sokféleképpen, hogy mit miért nem… Könnyű élet, könnyebb út. És persze az is benne van, hogy azért gurítottak eléd valamit, mert nem volt akkor ott helyed. De ez nagyon gyakori, mert alapból úgy vannak vele, szükséged van rá, hisz ezért döntötted el, teszel valamit. És ne alázd meg a hited és isteneidet azzal, „hogy Olcsó Jánoskodsz” feléjük. És nem feltétlen anyagiakra kell gondolni….

De mint írtam, könnyű időket élünk és amíg ez így lesz ( bár az élet most arrafelé halad, hogy ez ne így legyen ), addig az emberek nagy része remek indokokat és teóriákat fog felállítani, miért jó ez így. Aztán a nehéz időkben meg rájönnek, van valami hiba a rendszerben… Utólag…

És a címre visszautalva, hogy miért tűnnek el Ők? Mert miért maradnának, ha egyre és egyre kevesebbet tesz meg értük az ember… És talán már értitek az is, miér értem meg azokat, akik kitalálnak bármit, hogy ez miért is jó. Mert a könnyű idők…