Mi is az izzasztókunyhó?

Kicsit félrevezető a cím, de egy mai beszélgetés alapján pár dolgot tisztába kell tenni, mert sokan nem értik, nincsenek képben ezzel kapcsolatban. Elég combos félreértések vannak a kunyhóval kapcsolatban, ráadásul sokszor olyan emberektől ( leginkább ), akik maguk sem ismerik ezt a szertartást és a „központi” szerepét, sőt a szertartások nyers lényegét vagy vezérfonalát sem  tudják „címkék” nélkül nézni.

És itt most nem arról van szó, vagy nem arról lesz, hogy az izzasztókunyhó hol és mikor alakult ki, hanem inkább a szerepéről, helyéről. Lássuk hát… Azaz nézzük meg mi is az izzasztókunyhó mindenféle hitbeli címkéktől megfosztva, amúgy nyersen, mondhatni meztelenül.

Az izzasztókunyhó NEM vallási utak és hitek eszköze! Ez a legfontosabb. Pontosabban mielőtt félreértenétek, nem egy adott hit dedikált szertartása. Ez azt jelenti, hogy csak simán, ha a kunyhót a meztelen valóságában nézzük, nem több egy eszköznél. Mint például egy lapát. Vagy egy ösvény. Rengeteg nép, rengeteg különféle út használja. Egy központi elem és nem több. Talán a leghelyesebb hasonlat a lapát és az ösvény helyett, hogy olyan mint egy oltárkő egy tisztáson pl. Amikor arra jár egy keresztény gyülekezet, akkor ezt az oltár követ tudja használni a saját hite szerint egy szertartásra, aztán legközelebb arra jár egy Wicca coven, és ők is használják ugyanazt az oltárkövet. Majd egy Druida… Egy Tengri követő… Egy Vörös Úton járó ember… Mindegyik használja a saját hite szerint és módon, de attól még az oltárkő az „csak” egy oltárkő, amit csinálnak vele, az az oltárkő szempontjából csak a sallang. Mert nem több, mint egy eszköz a célok eléréséhez. Nem köthető egy valláshoz sem, nem lehet azt mondani, hogy X vagy Y valláshoz tartozik. Az tölti meg a maga számára tartalommal, aki épp használja. Persze értelem szerűen ha csak egy célra használja egy út követője, akkor a külsőségekben is idomulhat ahhoz az úthoz. De a fazék is csak egy fazék… De minden nap lehet benne más étel, attól a fazék még fazék marad, nem lesz vega, vegán vagy krumplifőzelékes, gulyásleveses… A polcon egyszerűen csak egy fazék a tartalma meg attól függ, mi lesz az ebéd…

Na, pont ez az Izzasztókunyhó is. Egy eszköz és a kunyhó szempontjából irreleváns, milyen hittel töltik meg. Ha egy natív, Vörös Úton járó ember használja az ő hite szerint, akkor őt segíti az útja során. Ha egy taoista csapat akarja használni a saját célja érdekében, akkor őket szolgálja ki. Az izzasztókunyhó nem több, mint egy eszköz, ami segít elérni azt az állapotot ami téged közelebb visz a célodhoz, hitedhez. Azaz csak attól függ, hogy a kunyhó mely hitet „szolgálja ki” aki beül a saját hitével. Sőt, mivel egy eszközről beszélünk, még az sem kell, hogy ugyanazon hit képviselői üljenek be egyszerre. Illetve az is természetes, hogy ugyanazon hit gyakorlói között van akinek működik, van akinek nem. Mert a kunyhó leginkább csupán egy körülményt teremt meg, amire mindenki másképpen reagál. Pont ettől szép… Nincs címkézés, nincs kirekesztés, nincs megkötés hogy mely hit/vallás/rendszer része. Sőt! Ha csak a natív népeket nézzük, ahány inipi, azaz kunyhó, annyi féle szabály, szertartásrend. Azaz egy hiten belül is teljesen más és más lehet egy kunyhó lefolyása, nincs általános „recept”. Persze sokszor van egy keret. Ez mindig a kunyhó vezetőjének döntése. Hisz ő felel a bent lévőkért mind fizikai, mind szellemi szinten. De ettől még egyén szintjén mindenki más hittel, céllal nyugodtan tudja használni egy időben, egyszerre. Pont ebből adódóan, hogy nem egy rendszer része.

Sajnos sok emberben hiányzik a nyílt gondolkodás, hiányzik a tapasztalás, hiányzik az a képesség, hogy kettőt hátra lépve, lecsupaszítva lássanak dolgokat ami természetesen nem feltétlen probléma amíg ezt mindenki a helyén kezeli…